Kati kisbabája

E-mailen keresztül keresett meg minket egy kismama tavaly tavasszal:

“Nem tudom, most mit csináljak. A jó szó az én helyzetemben nem segít. Terhes lettem, de nem tarthatom meg a babát, még ha szeretném, akkor sem. A barátom elhagyott, amikor megtudta, hogy jön a baba. Nem érdekli, hogy mi lesz velem (velünk). A szüleimmel élek, akiknek nagyon rossz a kapcsolata, rosszak az anyagi körülményeink is. Apámnak nincs munkája, anyám takarít. Én is dolgozom néha, hogy tudjuk törleszteni a lakáshitelünket. Ha megszülném a babát, nem folytathatnám a főiskolát, nem tudnék dolgozni, anyagilag tönkremennénk. Anyám azt szeretné, hogy elvetessem, holnapután kellene a kórházba befeküdnöm, de én tényleg tanácstalan vagyok. Most mit csináljak?”

Munkatársunk, Juli felvette a kapcsolatot Katival. Elmondta, hogy milyen lehetőségei vannak az abortusz helyett. Bár anyagi segítséget – babakelengyén kívül – nem tudtunk adni, Kati érezte, hogy nincs egyedül a problémájával. A barátai és csoporttársai is mellé álltak. Végül nem feküdt be a kórházba, a nehézségek közepette is vállalta a babát.

Tél elején megszületett Zolika. A barátok tényleg segítettek, gyerekvigyázással, jegyzetekkel, hogy ne kelljen a tanulmányokat félbeszakítani, és sikerüljenek a vizsgák. Kati szülei elfogadták a helyzetet, velük élhettek: a lányszobából családi lak lett. Kati elfogadta, hogy a volt barátja nem keresi őket, és nem vállalja az apasággal járó feladatokat.