Rita gyermeke

Karácsony táján jelentkezett Zsófi az anyaméhben. Rita nagyon boldog volt, mert szeretett volna gyermeket. Barátja, Zoli is örült a hírnek. Teltek-múltak a várandósság hetei, amikor az egyik vizsgálat kimutatta, hogy a baba valószínűleg genetikai rendellenességgel fog születni. Rita és Zoli megijedtek, erre igazán nem számítottak. Nem szerettek volna együtt élni egy beteg gyerekkel.

Feszültség alakult ki köztük, Zoli el akarta vetetni a babát. Rita erősködött, hogy ha tényleg beteg, akkor intézetbe vagy örökbeadják. Nem tudtak megállapodni, szakítottak.

Rita csalódott volt, és a gyermek betegsége sem könnyítette meg a helyzetet. Néhány héttel később megszületett Zsófi. A vizsgálatok nem tévedtek, tényleg súlyos genetikai rendellensége van. Rita valahogy nem tudott örülni a helyzetnek. Szerette volna örökbe, vagy legalábbis nevelőszülőkhöz adni a gyermeket.

Az egyesület munkatársai segítettek hasonló betegséggel élő családokkal felvenni a kapcsolatot, különböző fejlesztő csoportokba irányítani Ritát. Mégis, még hetekkel később is úgy érezte, hogy bár Zsófit szereti – szoptatja, gondozza, neveli – a betegséggel nem képes élni.

Lassacskán Rita kezdi megszokni az új helyzetet, látja, hogy Zsófi önmagához képes jól fejlődik, és egyszer képes lesz a maga módján önálló életre. Zsófi olyan baba, aki nagyon jól ki tudja mutatni szeretetét, és az édesanyja érzi ezt. Egyre több kaland köti őket össze, és Rita – úgy tűnik – már nem szeretne lemondani a gyermekről.